Nem így emberünk. Látszik rajta, hogy mindenre elszánt, ezt a már-már igénytelenségbe hajlóan szexi arcszőrzete is bizonyítja. (Clearly does not give a fuck, ha egy örök klasszikust szeretnék idézni.) Egykedvűen vezeti autóját egy kies vidékre, ahol komoly szakértelemről tesz tanúbizonyságot. Mármint a bárkaépítés területén. Hősünk ugyanis Noé Jr., aki a soron következő világvégére készül – a jól bevált faipari alapanyagok felhasználásával, de olyan technikai újítások bevetésével, mint pl. a fentebb említett matériából készült lemezjátszó és hangszórók. Nem kispályás az elkészült mű sem, azonban valami hiányzik… Ekkor ifjú Noé előkapja az AXE 2012-t (milyen fantáziadús neve van, figyeled?), kigombolja az ingét, ezzel felfedve az (utolsó) év legszebb férfi felsőtestét, majd teátrális mozdulattal magára fújja az illatanyagot, háttérben pedig már gyűlnek a viharfelhők. Rosszat sejtünk.

Kellemetlen érzéseinket a semmiből megjelenő két fenék oszlatja el. (Tényleg?) Mindenesetre a lányok mindenfelől párosával érkeznek, szőke szőkével, forrónadrágos forrónadrágossal. Szerencsére a bárkában mindnek akad hely. Klassz (lenne) ez az özönvizes analógia, jól épít rá a film – de a nők=állatok allegória nekem valahogy nem szállítja a katarzist a végén… Akkor már inkább a bűnös angyalok, kösszépen.