Sokan, sok mindent írtak (többnyire csöpögtek, tisztelet és köszönet a kivételnek, Charlie Brooker), minket viszont mégsem foglalkoztat, na, mire gondolok? Bizony, a John Lewis karácsonyi reklámjára. Nem azért, mert nincs róla véleményünk, hanem egyszerűen úgy voltunk vele, hogy van nekünk itthon is éppen elég bajunk.

„Nincs hideg már, csak mosolygás”, persze, mert az arcomra fagy, akárhányszor megnézem a T-mobile idei próbálkozását, amihez új dalt is sikerült írni, gratulálok hozzá. Amellett, hogy a szitáló jégvirágok között varázsoljuk a csodát – a jégvirág a kedvenc szó csak úgy mondanám – sem a dal, sem maga a szpot nem tud újat mutatni a kategóriában. Bár, a fair play jegyében megjegyezném, hogy ez manapság már nem is olyan egyszerű.

A reklám szinte kötelezően egy utcai giggel kezdődik, ahol zenészeink fittyet hányva a már megénekelt szitáló hóesésre, négykezest abszolválnak egy gitáron, ami annyira megtetszik ballonkabátos barátunknak, hogy okostelefonja közreműködésével azon nyomban megosztja különböző helyszíneken éppen semmittevő barátaival. Ketten úgy döntöttek, hogy a teraszon bújnak össze egy tabbal felszerelkezve – mert az romantikus – másik az irodában ülve „dolgozgat” a laptopján. Túlvidámult arca láttán kollégája egyből „mutinekemis” odaáll mellé és negédesen mosolyogva nézik tovább együtt az év zenei heppöningjét – mintha minimum az MTV Music Awards lenne, érted... Liftjelenet nekem nem tiszta, a srác miért néz úgy az újságot olvasó deresedő úriemberre, mintha a Télapót látná, szeme kifényesedik, de a katarzist, már ha volt, eltakarta előlem a becsukódó liftajtó. A tabon látszólag éppen T-mobile-híreket olvasó fiúba rögtön beleszeret a pincérlány, de mielőtt ezt elrebeghetné, már váltunk is anyura, aki éppen a gyerekkel tölt minőségi időt, ami nagyon fontos a csöppség jellemének alakulása szempontjából, vesznek is egy kiváló vitorlás hajót a kiváló gyermeknek, majd apuval egyesülve kimennek a térre, hogy a tömeggel együtt csodálják a Gitáros Művészek Példátlan Eljövetelét.

Készítőink túl sok szívmelengető történetet akartak préselni ebbe a drága 40 másodpercbe, szerintem picit kevesebb, szebben kidolgozva jobban átadhatta volna magát az üzenetet: vedd észre és oszd meg a különleges pillanatokat. Mindegy, az egész giccsparádéból legalább az irodai fészbukolás reális.