Hosszú évek várakozása és az utóbbi pár nap szerencsétlenkedése (az elveszett jegy esete és a cseh valuta teljes hiánya) után holnap hajnalban a MÁV remélhetőleg elrepít engem és legkedvesebb szerzőtársaimat Prágába. A reménykedés tény, a repülés álom. De nem erről van szó, utazunk, na. Ennek kapcsán úgy gondoltam, hogy a búcsúzó bejegyzésünk nem is szólhat másról, mint maga az út (és így visszanézve, posztjaink nagy hányada – döbbenet): a sörről.
Jó, ez némi túlzás, viszont azt hiszem, a fenti szpot mindent megmutat, amit szeretnék elkapni a városból. Egy ország szíve, amely hordozza annak történelmét, kultúráját, büszkén őrizgetve és a világ elé tárva kincseit. Úgy öt másodperc alatt kialakul az emberben az érzés, hogy egy jól megcsinált imázsfilmet néz. Az igazság fél – a filmecske vége felé a régit, patinásat felváltja az új, egy modern kocsma képe, ahol mindenki boldogan csiripelve iszogatja a sörét. Még mindig nem került szóba azonban a márka! Sejthető, hogy a város meghatározó gyáráról lesz szó, hiszen csak így engedheti meg magának azt a luxust, hogy ötvenvalahány másodpercig nevezetességeket meg örömittasan masírozó szerelmespárokat mutogasson. És lássunk csodát, a film utolsó pillanatai lebbentik fel a fátylat – egy Staropramen szpotot láthattunk. A „Prága lelke” elköszönővel pedig kiválóan körbeért az ország szívével kezdődő gondolati kép – a Staropramen az, amely ezt a szívet megtölti élettel, ezzel mozgásban tartva a rendszert. Nem szimpla sör ez, hanem egy olyan szeretnivaló márka (lávmárk, ha már így tetszik), amelyre méltán lehetnek büszkék a prágaiak.
Mi persze nem hagyjuk magunkat megvezetni, kizárólag a tapasztalat erejében hiszünk. Ezért az ADmission csapata, kiegészülve egy rettenthetetlen férfival – aki nyilvánvalóan nem tudja, mire vállalkozott – célul tűzte ki az elmélet gyakorlatban történő tesztelését. Szerencsére a szállásunk a sörtérkép zöld zónájában található, így nem lesz nehéz dolgunk. Na zdraví! :)
