Mára egy kedveset hozok, az új Auris Hybrid reklámját. Tudjuk, azt, ahol egy diktátor éppen az új szabályokat ismerteti, úgymint: mától kezdve csak és kizárólag a macarena dallamaira lehet bulizni, romantikázni, himnuszolni, vagy akár temetni, otthonunkba csak lámákat fogadhatunk lábasjószágnak vagy ölbekedvencnek, illetve kizárólag a prezentált rózsaszín csúnyasággal járhatunk, amíg világ a világ.

 Hősünk a lemondó arccal hallgatózó tömegben elég jól viseli az első két szabály bejelentését, bár nincs feldobódva attól, hogy hátralévő életében lámanyállal kell ápolnia az arcbőrét, azonban a harmadik aranyszabály elhangzásakor felemeli a kezét. Olyan pillanat ez, amiről tudjuk, mérföldkő lesz a társadalom életében, amolyan petőfis-lángoszlopos. Emberünk egyet kérdez csak: „Miért?” Választ nem vár, hanem sarkon fordul és elcaplat. Egészen az első Toyota márkakereskedésig, ahonnan már az új Aurissal gurul ki. Napjaink egyen-világában, melyet a reklám még inkább felerősít és kifiguráz, az Auris egy olyan színfolt szeretne lenni, amelyért érdemes picit lázadozni is. Mondom, kedves.