Az MKB méltán büszke a reklámjaira. Legfőbb ismérvük, hogy mindig 100%-ban a célközönség igényeire reflektálnak – ez minden reklámozó célja, de persze nem mindnek sikerül. Bankunk a válság előtti időkben a saját kis világunk megvalósításához, később pedig a nyugodt és kiszámítható élethez, a tehetségek kibontakozásához és a megtakarítások biztonságos növekedéséhez adott segítséget (archívum itt). A spotok művésziek, méltóságteljesek, egyértelműen a középkorúakat, illetve az idősebb korosztályt szólítják meg. Jelszó az értékteremtés, biztonság, stabilitás, valamint 2009-ben a társadalmi felelősségvállalás.
2011-ben valószínűleg úgy döntött a menedzsment, hogy ideje váltani – a világ változott, a fennmaradás érdekében minél szélesebb közönséget kellett megszólítani, így jutottunk el a festményektől az okostelefonig. Innen már csak egy lépés az első fészküket kereső párokat célzó kampány. A mottó ugyanaz: az álmok megvalósításához továbbra is az MKB-n keresztül vezet az út. Azt gondoltuk volna, hogy egyszer eljutnak a fiatalokig is.
Aztán valamit nagyon elmértek. Egy pár másodperces spotról beszélek, amelyet csak párszor adtak le a tv-ben, és az internetes archívumban nyoma sincs. A válságra adott válasz lett volna ez, üzenete: ki fog a jövődre gondolni, ha nem te? Gondolom a megtakarítások és az okosabb bankolási kultúra ösztönzése volt a cél a fiatalabbak körében, ismeretlen okokból azonban a nép nem vette az adást.
Mindenki hibázhat. De csak akkor, ha tanul belőle. Az MKB tanult. Legújabb filmje a korai spotok hangulatát idézi - újra aláhúzza a személyre szabott szolgáltatások, a felkészültség, minőség és udvariasság fontosságát. Az MKB ismeri az ügyfeleit. Ismeri a paragrafus-erdőben való eltévedéstől való félelmeiket és a törődés, hatékonyság és státusz iránti vágyaikat – az idősebbeket újra meg fogják ezzel találni.
Bennem viszont maradt némi hiányérzet... Rengeteg kreativitás van az MKB marketingeseiben, és remélem, egyszer nekem is lesz egy jó ajánlatuk. Személyesen nekem.