Kihalt a táj, kicsit hajaz a holdraszállás-videóban látottra – nyilván ugyanott forgatták mindkettőt, mondhatja a szkeptikus, de ebbe a több évtizedes vitába inkább nem bonyolódnék bele. Annál inkább szeretnék egy több évszázados ír legendával előhozakodni, kizárólag földrajzi okokból; éppen a Guinness hazájában tartózkodom ugyanis.
Csöpp országunkban talán nincs túl nagy keletje, abban viszont biztos vagyok, hogy egy-két remekbe szabott Guinness-spottal vagy plakáttal majdnem mindenki szembetalálta már magát: legyen az valamilyen variáció feketére és fehérre, legördülő izzadságcseppek egy izmos bicepszet formáló korsón, vagy éppen egy formás női torzó. Egy mindenképpen közös ezekben, mégpedig a mindent átható tesztoszteronszag.
Meglepetés nincs, ugyanezt a vonulatot követi minden idők legmonumentálisabbnak szánt Guinness-videója is, amelynek rendezője biztos-ami-fix alapon Oscar-ra jelölt vagy éppen azt elnyert arcokat vonultat fel a stábjában. Szóval a táj kihalt, sehol semmi, viszont egy lágy férfihang „itt az ideje életre keltenünk ezt a helyet”-közlését meghallva már sejthető, hogy itt bizony valami nagyszabású dolog van készülőben. Lássunk csodát, egy kilőtt rakéta felrobbanása után már ott is a sörünk habját idéző porfelhő, amelyből minden megszületik. Előbb az eső, amely a mosolygó munkásemberek erőfeszítése nyomán folyókat, majd tengereket hoz létre, melyek mélyén jóval zakósabb fiatalemberek halakat engednek szabadon, sőt, figyelmességük vízinövények ültetésére is kiterjed. Ezután már csak a cuki katicabogarakkal ellátott óriáspázsitot kell néhány jóvágású farmernek felhúznia a hegyekre, hogy minden szép zöld legyen, és kész is. Na jó, még egy sor fenyő felállítása a havasokban, néhány madárka és patak belefér a 90 másodpercbe. Azonban mielőtt megjelenne a legendává vált pint-korsó a benne rejlő barna csodával, büszke hímjeink még fülig érő vigyorukat villantva büszkén végignéznek remekművükön egy vízesés tetejéről. Csak nekem jut erről eszembe egy másik pasi, aki állítólag (már megint ez a fránya szkepticizmus) valami hasonlót csinált, ki tudja hány évvel ezelőtt?
A látvány és úgy maga a spot 10-ből 10-pontos, a készítők, akik minden bizonnyal mind pasik voltak, megállás nélkül veregethetik egymás vállát. Bennem viszont felmerül a kérdés, hogy egy ilyen presztízsű cég miért és meddig „rekeszti ki” szándékosan célcsoportjai közül a nőket? Vagy még inkább: miért fogyasztja egyre több nő egyre nagyobb élvezettel a terméket ennek ellenére is?
