Szóval valójában nem ez az a reklám, amiről írni akarok, de a mondandóm szempontjából tulajdonképpen innen is kezdhetjük a dolgot. Mert mi van ebben a kisfilmben? Ínycsiklandó eprek, önfeledt családi pillanatok, cuki kisgyerek, lekvár. Jó, lehet hogy azt éppen mások dzsemnek hívják, mifelénk minden ilyesmi csak lekvár. De én mégis átverve érzem magam. Mert mit akar eladni ezzel az idillel? Tartósítószert. Tisztában vagyok persze azzal, hogy a "kell-e a lekvárba tartósító" kérdés önmagában is messzire vezet, ezért nem is boncolgatnám a dolgot, inkább csak ennyit mondok: nagyanyám lekvárjának a képével ne akarjon nekem eladni lekvárport, mert nagyanyám lekvárjában sosem volt semmi a gyümölcsön és a cukron kívül. 

Nem azt akarom egyébként mondani, hogy ez nem egy jó reklám, mert valószínűleg az. Mármint olyan értelemben, hogy az 1.0-ás felhasználó megnézi a tévében, és eszébe jut, hogy ó, igen, de jó is lenne lekvárt befőzni, mert mennyivel finomabb a házi. Aztán másnap elmegy a piacra, vesz egy kiló gyümölcsöt meg némi lekvárport és büszke lesz magára, meg a 3 üveg lekvárjára. Teljesen oké. Csak akkor jön a legújabb agyrém: házi krémes krémpor.

Sikerül értelmezni magát a fogalmat? Házi krémes krémpor. Szerintem önmagában is zseniális. De biztos csak az én fogalmaimmal van a probléma. Az én értelmezésemben ha valami "házi", akkor az azért házi, mert házilag készül, hagyományosan, úgy ahogy valami eredeti recept leírja. Tehát egy krémes esetében mondjuk van valami felvert tojás, meg ilyesmi. Ezzel szemben a Dr Oetker csodapora azt mondja, hogy "Elkészítése egyszerű, 800 ml tejjel felverve máris kész a krémes finomság. A habosabb krémet kedvelők 900 ml tejjel is elkészíthetik." Szóval akkor tulajdonképpen ez valami mutáns pudingpor, nem?