Sör reklám. Igen, megint. Volt már péntek, a mi napunk, szerettük már együtt Magyarországot, ittunk a férfi vízilabda válogatottal alkoholmentes sört (hadd adjak pacsit annak, aki ezt a reklámot megcsinálta :)) és lépésről-lépésre megtanultuk, hogyan nem szabad sört csapolni. Mit lehet még kitalálni, amivel eladható a sörünk? Áááh, inkább hagyjuk a fenébe, vegyünk elő valamit, amit a magyarok már megkajáltak.
Valahogy így jöhetett szóba, hogy az egyik leghíresebb filmünkkel reklámozza a Dreher (mert ő az igazi Arany Ászok) az Arany Pénteket, azaz a napot, amikor az ember fia (és lánya) nyugodt szívvel fogyaszthat sört „közösstégen”! :) Lábujjhegyen megjegyzem, hogy zseniális színészi alakítást láthatunk a reklámban, persze ennek minősítése nem is az én posztom, de nem tehetek róla, imádom Rudolf Pétert. :) (Még a Digi TV-s reklámokban is…no para, majd kinövöm.) Ugyanakkor feltűnt, hogy egyszer sem látjuk, halljuk, hogy az Üvegtigrisről van szó? Mégis mindenki érti a sztorit. Ebben rejlik a reklám titka, amit a Dreher is kitűnően felismert. A közös kultúra, a közös nyelv, a közös szocializáció, a közös tapasztalatok mind olyan tényezők, amit a reklámok világában lehet és érdemes kihasználni. Az ilyen reklámok valamiért nekem mindig jobban bejönnek, talán attól az érzéstől, amit számomra nyújt: szeretem, hogy van valami, amit csak mi, magyarok értünk, és nem "mások" adnak a szánkba.
Egy kicsit sárgább, egy kicsit savanyúbb, de én így szeretlek. :)
