Hétfő volt az adóbevallások postára adásának határideje, és ezzel le is zárult az 1%-okért zajló kampányok nagy része is. Volt, aki az egyházi, volt aki a "másik" 1%-ért játszott, és engem mindig nagyon érdekel, hogy az ezekből a fejajánlásokból befolyó pénz mekkora részét fordítják arra a szervezetek, hogy jövőre is minden óriásplakáton rákos gyerekek legyenek, és mekkora részét költik a tényleges működésükre.

Nyilván, ez nem az a kérdés, amit van értelme ennek a blognak a keretei között megvitatni, úgyhogy csak nézzünk néhány példát az idei 1%-os kampányfilmek közül (a Kreatív gyűjtése alapján): 

1. Van a klasszikus, elrettentő. Beteg gyerek, rossz körülmények, bántalmazott állatok. Bármi, ami a nézőben diszkomfortot vált ki, emlékezni fog rá, és a megfelelő pillanatban a diszkomfort csökkentése érdekében felajánlja az 1%-ot. 

2. Van a hazafias, mindig trendi. Ki ne akarna legalább 1%-al hozzájárulni a Magyar Olimpiai Csapat sikeréhez? Az már majdnem olyan, mintha egyszerre csapnék be a célba Cseh Lacival, nem?

3. Van az egészen modern, miniszterelnökös. Ez szerintem magáért beszél, minden másodpercében. 

4. Meg vannak a szcientológusok, akik valószínűleg pont annyit tudnak a drogokról meg a prevencióról, mint ami a filmjükből átjön.