"Júlia pszichológus". Ennek a mondatnak a fele néhány hónapon belül a blog teljes szerzőgárdájára igaz lesz. Nem, nem változtatjuk mind Júliára a nevünket. Viszont elmondanám, hogy mint pályakezdő pszichológus, a legkevésbé sem találom hízelgőnek a reklámban ábrázolt jelenetet. Értem én, hogy ezt valahol valaki viccesnek gondolta, de az is pont annyit tudott a pszichológiáról, mint amennyi itt látszik belőle.
Viszont hajlandó vagyok elfogadni a tételt, miszerint csak a sértettség beszél belőlem, és valójában ez egy kurva nagy poén. De azt még így sem értem, hogy mi köze van ennek a szpotnak a reklám többi részéhez. A pszichológus, akinek a kliense az asztalba veri a fejét... hogy jön ez a lakástakarékhoz?
Ismerjük, van ebből egy másik verzió is, Sándor, a cukrász, első tortájával. Így már talán tisztulhat a kép, hogy a kedves Fundamenta a szerencsétlen pályakezdőket akarja megszólítani, hogy "hé, frankó, hogy végre van munkád, meg főleg pénzed, nem gondolod, hogy akkor sürgősen el kéne kezdeni félretenni egy saját kéróra? hm? hm?". Az már más kérdés, hogy ez az üzenet ezekből a filmekből szerintem a legkevésbé sem jön át. És esküszöm, hogy nem a sértett pszichológus beszél belőle.
