Kicsit mindenki hőse akar lenni a Provident új reklámfilmjében, melyet az Okego-val közösen jegyez. A kezdőjelenet-sorozatban életképeket láthatunk, van itt minden, amit akarsz: apu, anyu, nagypapa, bébi, kiskutya-kismacska, focimeccs, boldog család, munkásember. Közös pont az, hogy mindenkihez vendég érkezik, az arcok alapján jól ismert, várt vendég, akinek fogadására örömmel sietnek az ajtó felé – slow motion-ben, persze.

Közben sorolják a Provident erényeit: tapasztalat, hány ország, hány munkatárs, legjobb munkahely, önkéntes órák (közben épp tolószékes fiút látunk), felelős hitelező… Körülbelül minden, amit egy jól pozícionált és patinásnak számító bank reklámjában is felfedezhetünk. A Provident rájött: a válság további meglovagolásához nem elég egynek lenni a sok gyorskölcsön-folyósító közül. Az emberek további adósításához el kell hitetni velük, hogy minden rendben lesz, hogy azok, akik a kenyérrevalót is törlesztőre költik, azok tuti valaki másnak az ügyfelei. 270 ezer elégedett ember nem tévedhet, ugye? És ezek az emberek jól láthatóan a lehető legkülönbözőbb háttérrel rendelkeznek, így biztos mindenki bele tudja látni önmagát a szpotba.

A céget a filmben egy szőke szénaboglya-hajú, fiatal, kedves arcú, jól, de elég semmitmondón öltözött hölgy jeleníti meg – nem bombázó, és nem is pasi. Nem csak a külsejével törődik, hanem biztos esze is van. Felkészült, mert ott a kis mappája, és nyilván meghívásra, időben érkezett, mert senki nem volt meglepve, hogy látja. A cég tehát szerethető, tapasztalt és nagyon megbízható, precíz, de azért némi színt és üdeséget és képviselni kíván a piacon. A Provident ezeket már megpróbálta korábban is domborítani, de azok a szpotok, mint kis cseppecskék, elvesztek a reklámtengerben. Nagyobb vízsugárra volt tehát szükség, ami kicsit jobban fel tudja kavarni az állóvizet. És függetlenül attól, hogy mit gondolunk a reklámozott termékről, az Okego remek munkát végzett.