A következő reklámmal két megkezdett trendet is folytatunk blogunk tematikájában: néha rangos versenyen díjazott kampányokat mutatunk be, amelyekkel csak elvétve vagy szakmai felületeken találkozhat az olvasó, máskor pedig engedve a köznyomásnak, mi is elmondjuk a véleményünket arról, amiről mindenki beszél. Ha e két sajátosság találkozik, ott általában vagy szem nem marad szárazon vagy a közömbösség álcájával élőket is arra készteti, hogy pajzsukat ledobva állást foglaljanak. Lássunk az utóbbi - jobbik - esetre egy példát.
Az első reakció: jé ez magyar! Igen, ráadásul külföldön is elismert, a cannes-i Young Director Awards-on harmadik helyezést ért el. Az eget rengetőnek amúgy nem mondható, de figyelemfelkeltő like hullám elindítója az addict blog volt, ahol felhívták a figyelmet arra, hogy a klikkel közönségdíjhoz is segíthetjük a fiatal magyar reklámkészítőket. Meg persze terjeszthetjük a NANE üzenetét a nők bántalmazásának visszaszorítására.
A látszat ellenére azonban itt nem ér véget a történet. A fentiek ellenére és az érdemeket egyáltalán nem lebecsülve mégis azt kell, hogy mondjam, leginkább azért írok most erről a reklámról, mert én is elcsodálkoztam magamon, mennyire meglep a reakciók szélsőséges megosztottsága. Pedig egyáltalán nem mondható, hogy ez kirívó eset lenne, sőt. Még csak naiv sem vagyok, hogy azt higgyem, a nők elleni erőszak vitán felül áll társadalmunkban. Azt hiszem, inkább arra vagyok különösen érzékeny, hogy az esztétikusan tálalt finom iróniát milyen sokan nem érzik.
De félretéve a romkocsmamerengést, ez a reklám bizony bukásra van ítélve. A téma és a tálalás ilyen egysége inkább azokat érinti meg, akik már eleve érzékenyek voltak erre a stílusra meg persze magára a bemutatott társadalmi problémára. Sajnos borítékolható, hogy bár nem a bántalmazott réteget szólítja meg, hanem a környezetüket, még így is túl kevés érintetthez jut el.