Képzeld el, hogy reggel a buszmegállóban ácsorogsz, álmos szemmel körbetekintesz, mire egyszer csak egy plakát, amivel szemben állsz, azt írja: Látom ám, hogy engem nézel. Közelebb mész, erre tovább fontoskodik, megmondja, hogy ez még mind semmi, azt is tudom ám, hogy nő vagy férfi vagy. Mire elsuttogsz egy WTF-ot, ő már tovább folytatja: ha férfi vagy, statisztikákat tol a képedbe, ha nő vagy, egy egész reklámfilmet mutat képekkel, arcokkal. Mert megérdemled? Interaktív plakát 1.0.
Írtunk már korábban arról, hogy a plakátos hirdetési forma nagyobb kihívást jelent a kreatívoknak, mint egy reklámszpot készítése, hiszen jóval kevesebb eszköz áll rendelkezésre, hogy megragadja a figyelmet, jól eltalált szlogen, kép szükséges. Természetesen mindkettőnek van előnye és hátránya, a film nagyobb közönséghez jut el, míg a plakáttal nagyobb az esély a célcsoport elérésére a megfelelő helyszín kiválasztásával. Kiegészítik egymást, ezért is általában egy kampány mindkét elemet egyidejűleg használja. Fenti ötlet azért is érdekes, mert kitalálói igyekeznek megkerülni ezt a problémát, legalábbis egészen más módon közelítik meg. Egy technikai megoldással, ami esetünkben egy arcfelismerő HD kamera, csoportok szerint szűrnek, ettől függ a további tartalom megjelenítése.
De mi is ez tulajdonképpen? A Plan UK nevű szervezet Because I am a Girl - Choices for Girls kampánya felhívja a figyelmet arra, hogy a harmadik világbeli nőknek jóval kevesebb lehetőségük van, kevesen tanulhatnak, illetve dönthetnek arról, hogy mit kezdjenek az életükkel. Szemben ugye velünk, kényelmes és jólétben élő európai nőkkel és férfiakkal. Eddig ugye nincs különbség, mindenki ugyanazt látja. Ez mind nagyon szép és jó, a cél nemes, nézzük tovább, úgyis várni kell a buszra, na meg mit szólnának a többiek, ha ettől elfordulnánk? Ezután jön a csavar: nekem, mivel nő vagyok, levetítenek egy érzelmes, nőket bemutató filmet, amitől ideális esetben elérzékenyülök és elhatározom, hogy támogatom a szervezetet.
Nem is sejtem, hogy mekkora „kiváltságban” van részem. Férfi társainkat a sztereotípiáknak megfelelően statisztikákkal akarják megfogni, persze, biztos úgysem érdekli őket a sok szomorú női arc. Meg a hüvelygomba.
Szerintetek van létjogosultsága az efféle megkülönböztetésnek? A készítők valószínűleg úgy gondolják, hogy racionálisan jártak el, és a jó szándék felől sincs kétségem, de valóban tudják-e ilyen formában érzékeltetni a problémát?
Bónuszként itt egy bemutató videó angolul értőknek.
